Az endometrium az a szövetréteg, amely a méh belsejét béleli. A terhesség első lépésében az embrió a méhnyálkahártyához tapad, ide ágyazódik be. Ha az anyaméh nyálkahártyája nem biztosít számára a megfelelő környezetet, az megnehezítheti a megtapadást, a teherbe esést.

Mi célból végeznek a méhkarcolást?

Ettől az eljárástól azt várják a szakemberek, hogy arra készteti a szervezetet, hogy helyreállítsa a karcolás helyét, vagyis vegyi anyagokat és hormonokat szabadítva fel, amelyek a méhnyálkahártyát fogékonyabbá teszik az embrió beültetése iránt.

Mikor végeznek méhkarcolást?

Az endometriális karcolást, más néven méhnyálkahártya sérülést, vagy méhkarcolást az IVF előtt javasolt végezni, természetesen szakorvos által indokolt esetben, annak érdekében, hogy növeljék az embrió beágyazódásának esélyét, és ezáltal terhességet.

Általában az IVF-et megelőző ciklus luteális fázisában, 16-22. ciklusnap között (ami egyéni tényezőktől változhat) javasolt elvégezni a méhkarcolást.

Hogyan történik a méhkarcolás?

A méhkarcolásos eljárást általában vékony, 3 mm széles, rugalmas műanyag csővel, úgynevezett pipelle katéterrel végezik. A pipellát a méhnyakon keresztül vezetik be a méhbe, ahol előre-hátra mozgatják és forgatják, megkarcolva ezzel az endometriumot – szükség esetén mintavétel, biopszia is történhet.

Milyen mellékhatásai lehetnek a méhkarcolásnak?

A beavatkozás egyszerű, amely néhány perc alatt elvégezhető, altatás és érzéstelenítés nélkül, vagy helyi érzéstelenítővel (Lidbree intrauterin gél alkalmazásával). Mellékhatásként előfordulhatnak alhasi görcsök, kellemetlen érzés vagy enyhe fájdalom, de ennél nagyobb kellemetlenséggel nem jár. Az endometrium karcolásának kockázata közé tartozik a fertőzés. A méhnyálkahártya karcolása nem jár további ismert kockázatokkal a termékenységi kezelés eredményeként született gyermekre nézve.